Az arteozófia eszmeisége (rövid ismertetés)
Lényemben a valóságérzet olyan pillanatokat hozhat, amely pillanatok rezdülései az alkotás folyam-állapotában képesek összekapcsolni bennünket az éteri világ lüktető szellemi áramlatával. Lénységünkben a valóságérzet gyakran a túlzottan felemelő, és az olyakor igen lehúzó élmények befolyása alá kerülve elrejtődik előlünk. E befolyás láncköteléke emberségünket a valótlanság ingergazdag mámorába sodorhatja. A pillanat-megélés valóságos érzete az önmagunkra tekintés helyes szándékában munkálkodik. Egyfajta tudatos jelenlétben. A helyes szándék egyben a tiszta közeledésben rejlő létező. Mikor teljes önvalónkra tekintünk, a valós közeledés metamorfózisa, átalakulása, egy építőkövet illeszt a talpaink alá utunkon. Ezek a tudatos pillanatok magasztos formává képesek rendezni e köveket a világrend hálójában, és igaz eszmeiséget alkotva hidat hozhatnak létre a lénytársak között. Minden és mindenki között. Emberségünk része az egyéni törekvés, az egyéni út, amely a mindenség felé tanúsított jóságos közeledésben nyilvánul meg. A helyes közeledés útján, amely művészetbölcsességhez vezethet - lénységünkben a jóság megnyilvánulásának valós tendenciáján keresztül -, az őszinte és mindent átható szeretet fénye világít. A tiszta, valós és helyes művészetbölcsesség által igenis képes bennünket áthatni a szeretet, amely mindnyájunk által, tehát közösen és együttesen járható hidat hozhatja létre Ég és Föld között.
Lényed legyen hangszered, eszközöd, otthonod, szándékod, hited, jóságod és szereteted, hogy megtalálhasd az isteni-szellemi gondviselés kozmikus szikráját az éteri világvalóban.
Az arteozófia segít helyesen közeledni, létrehozni valós tartalmat, mindazt őszinte formába ágyazni, majd áthatni tiszta, élő és jóságos szeretet-lüktetéssel.
Rálelni az útra
Lényedből lényed megnyílik szépen.
Felvesz egy formát, és tartalmat ébreszt.
Rálel az útra, mely lüktet a létben,
És elhint egy morzsát, a közeledéshez.
Lényedből lényed megnyílik szépen.
Felvesz egy formát és tartalmat ébreszt.
Rálel az útra, mely lüktet a létben,
És elhint egy morzsát, amiben élhetsz.
Az erteozófia, mint művészet-kifejeződés helye a világban
A közeledés, mint szó vagy kifejezés tartalmi lényege mellet gyakran elmegyünk a hétköznapi élet során, de ha megpróbálunk mélyebben “közeledni” mögöttes eszmeiségéhez, akkor felismerhetjük, hogy rengeteg bölcsesség áradhat ezen létezőből, tehát magából a közeledésből. Természetesen, ha általánosságban próbáljuk megközelíteni a szó mögöttes gondolatiságát nem juthatunk mélységeket jelentő felismerésekhez. Ennek a “szócskának” már pusztán általános jelentésének értelmezése túlmutathat önmagán, persze, ha helyesen közeledünk felé. Nem kíván felszólítás, sem kívánság vagy vágyódás lenni, hanem egyszerűen egy állapot-jelleg vagy létező jelenség, amely mint megnyilvánulás mutatkozik a világ áramában. Ez a megmutatkozás ott van mindenütt és mindenben, és ennek felismerése segíthet helyesen meglátni, illetve érzékelni szubsztanciáját. Így a helyesen értelmezett közeledés, mint állapot-jelleg vagy létező jelenség az ember lénységében is egyaránt megmutatja magát. Végigkíséri emberré válásunk, tehát része a világrend működésének. Ebben a formában a közeledés létezésére tekintve felismerhetjük, hogy rajtunk kívülálló jelenségről van szó, amely egyértelműen kimutatja emberi mivoltunkban, tehát saját valónkban, folyam-jellegét.
Arteozófia szerint működni a világban alapjaiban annyit jelent, mint tudatos bölcsességet áramoltatni az alkotás-folyam tevékenységébe. A tudatos bölcsesség szubsztanciája a közeledés tanának, illetve eszmeiségének megértésén túlmenően, a valós tartalom, a tiszta formaalkotás és a kozmikus lüktetés harmóniájának lényegében, és a megfelelő egyensúly létrehozásában rejlik. Az egyensúly kialakítása hidat teremthet a helyes közeledés talapzatán Ég és Föld között. Az így felépített híd építőelemeiben képes megnyilvánulni számunkra a lüktető éteri folyam-állapot. A folyam-állapot tudatosításában születik a jóság. A jóság maga az éltető fény, a kozmikus éteri szellemi áramlat kifejeződése az Örök Világvalóban.
A Világrend húrjai
A kiegyensúlyozott mozdulatok, az őszinte rezdülések,
Az átgondolt gondolatok és a harmonikus érzések
Mind a homályba merülnek,
Ha nem járja át őket tiszta tartalom.
A lüktető lényből őszintén visszhangzik a szív mélyéből áradó nyugalom.
Találj tiszta folyam-forrást a közeledésben,
Úgy, hogy önbizalom járjon át a szeretet növekedésében.
Alakulása során e lényképződmény a létfolyam állapotába kerül.
Az emberi hangszál, mint a napfény, úgy libben a térben;
Igaz mozgásba, életre, akkor hevül,
Ha formára lel a lélegzetben.
Ez őszinte “küzdelem”, mindennel, még azzal is, ami elem az életben,
Az Őserő igaz “játéka” önmagában.
Így pendíti meg húrját a Világrend az emberi szférákban.
Az arteozófia lelkületképe, s a Lelkületkép-meditáció
Tudatos és bölcs művészet-alkotás az arteozófia. Egyszerre művészetszemlélet, művészet megismerés és alkotó művészetállapot, amely a jelen pillanat ún. folyam-állapotában, az éteriségen keresztül, az érzelmi és értelmi lélek nemesítésével képes megmutatni az érzékfelettiséget a való világban. Segíthet megélni, valamint átélni az isteni harmóniát és egységet az ember lénységének étertestében. Az arteozófia egyértelműen az éteri világ felé kívánja fordítani a figyelmet, megmutatva a “benne” rejlő rejtett szellemi áramlatot, amely a művészet tiszta kifejező ereje által nemesedhet alkotássá. Olyan alkotó szubsztanciáról van tehát szó, amelyben rejtve őrzött hatásjelenség maga a lüktető istenség. Így hídként kíván megnyilvánulni az arteozófia mikro- és a makrokozmosz között.
Lényegében az arteozófia egy olyan életállapot, amelyben étertestünk tudatosan történő hatás-kifejeződésén van leginkább a hangsúly, valamennyi éteri megnyilvánulás teremtő erején, tehát a tudatos és nemes hatáskeltésen, amely képes a műalkotásokba áramoltatott valódi szellemiséget élővé alakítani az életszellem hatásmechanizmusának módbeliségével.
A Lelkületkép-meditáció
Az arteozófia út kíván lenni a közeledésben,
út a valós tartalom megismerésében,
út a tiszta forma felismerésében,
és út a lüktető folyam-forrás megérkezésében.
Állapot, mely kisugárzás,
amely a megfontolt mozdulat, érzés, gondolat és
szándék bölcs harmóniája.
Lénységünk valamennyi rezdülése éteri hullámzás,
és építőkő Ég és Föld között.
A kövek az egymásra hangolódás építőelemei az úton.
Az egymásráhangoltság a tiszteletben születik.
A tiszteletben, a figyelemben
s az odafigyelésben mindenki és minden iránt.
A valós figyelem alázatra nevel.
Az alázat megfontolttá tesz bennünket utunkon.
Az útból hidat képes alkotni e megfontoltság.
A hidat a tudatosság tartja egyben.
A tudatosságban rejlik a jóság,
Amely a gyógyító állapot-szférához vezethet
és emelhet bennünket.
A gyógyítás a világrend része.
Emberrészünk, hogy megtaláljuk a hozzá vezető utat,
s a világrend kozmikus hálóján át majd ránk-fénylik a szeretet.
A jóság-kisugárzás képes teremteni bennünk;
Általunk, Általad s Általa.
Képes teremteni magunkban,
magunk által,
magunkon keresztül, hogy az emberlény,
megtalálhassa önmagát s az igaz fényt,
a teremtő művészetbölcsesség
jóságos szeretet-harmóniáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése