Az arteozófia eszmeisége (rövid ismertetés)
Lényemben a valóságérzet olyan pillanatokat hozhat, amely pillanatok rezdülései az alkotás folyam-állapotában képesek összekapcsolni bennünket az éteri világ lüktető szellemi áramlatával. Lénységünkben a valóságérzet gyakran a túlzottan felemelő, és az olyakor igen lehúzó élmények befolyása alá kerülve elrejtődik előlünk. E befolyás láncköteléke emberségünket a valótlanság ingergazdag mámorába sodorhatja. A pillanat-megélés valóságos érzete az önmagunkra tekintés helyes szándékában munkálkodik. Egyfajta tudatos jelenlétben. A helyes szándék egyben a tiszta közeledésben rejlő létező. Mikor teljes önvalónkra tekintünk, a valós közeledés metamorfózisa, átalakulása, egy építőkövet illeszt a talpaink alá utunkon. Ezek a tudatos pillanatok magasztos formává képesek rendezni e köveket a világrend hálójában, és igaz eszmeiséget alkotva hidat hozhatnak létre a lénytársak között. Minden és mindenki között. Emberségünk része az egyéni törekvés, az egyéni út, amely a mindenség felé tanúsított jóságos közeledésben nyilvánul meg. A helyes közeledés útján, amely művészetbölcsességhez vezethet - lénységünkben a jóság megnyilvánulásának valós tendenciáján keresztül -, az őszinte és mindent átható szeretet fénye világít. A tiszta, valós és helyes művészetbölcsesség által igenis képes bennünket áthatni a szeretet, amely mindnyájunk által, tehát közösen és együttesen járható hidat hozhatja létre Ég és Föld között.
Lényed legyen hangszered, eszközöd, otthonod, szándékod, hited, jóságod és szereteted, hogy megtalálhasd az isteni-szellemi gondviselés kozmikus szikráját az éteri világvalóban.
Az arteozófia segít helyesen közeledni, létrehozni valós tartalmat, mindazt őszinte formába ágyazni, majd áthatni tiszta, élő és jóságos szeretet-lüktetéssel.
Rálelni az útra
Lényedből lényed megnyílik szépen.
Felvesz egy formát, és tartalmat ébreszt.
Rálel az útra, mely lüktet a létben,
És elhint egy morzsát, a közeledéshez.
Lényedből lényed megnyílik szépen.
Felvesz egy formát és tartalmat ébreszt.
Rálel az útra, mely lüktet a létben,
És elhint egy morzsát, amiben élhetsz.
Az Arteozófia, mint művészet-kifejeződés helye a világban
A közeledés, mint szó vagy kifejezés tartalmi lényege mellet gyakran elmegyünk a hétköznapi élet során, de ha megpróbálunk mélyebben „közeledni” mögöttes eszmeiségéhez, akkor felismerhetjük, hogy rengeteg bölcsesség áradhat ezen létezőből, tehát magából a közeledésből. Természetesen, ha általánosságban próbáljuk megközelíteni a szó mögöttes gondolatiságát nem juthatunk mélységeket jelentő felismerésekhez. Ennek a „szócskának” már pusztán általános jelentésének értelmezése túlmutathat önmagán, persze, ha helyesen közeledünk felé. Nem kíván felszólítás, sem kívánság vagy vágyódás lenni, hanem egyszerűen egy állapot-jelleg vagy létező jelenség, amely mint megnyilvánulás mutatkozik a világ áramában. Ez a megmutatkozás ott van mindenütt és mindenben, és ennek felismerése segíthet helyesen meglátni, illetve érzékelni szubsztanciáját. Így a helyesen értelmezett közeledés, mint állapot-jelleg vagy létező jelenség az ember lénységében is egyaránt megmutatja magát. Végigkíséri emberré válásunk, tehát része a világrend működésének. Ebben a formában a közeledés létezésére tekintve felismerhetjük, hogy rajtunk kívülálló jelenségről van szó, amely egyértelműen kimutatja emberi mivoltunkban, tehát saját valónkban, folyam-jellegét.
Arteozófia szerint működni a világban alapjaiban annyit jelent, mint tudatos bölcsességet áramoltatni az alkotás-folyam tevékenységébe. A tudatos bölcsesség szubsztanciája a közeledés tanának, illetve eszmeiségének megértésén túlmenően, a valós tartalom, a tiszta formaalkotás és a kozmikus lüktetés harmóniájának lényegében, és a megfelelő egyensúly létrehozásában rejlik. Az egyensúly kialakítása hidat teremthet a helyes közeledés talapzatán Ég és Föld között. Az így felépített híd építőelemeiben képes megnyilvánulni számunkra a lüktető éteri folyam-állapot. A folyam-állapot tudatosításában születik a jóság. A jóság maga az éltető fény, a kozmikus éteri szellemi áramlat kifejeződése az Örök Világvalóban.
A Világrend húrjai
A kiegyensúlyozott mozdulatok, az őszinte rezdülések,
Az átgondolt gondolatok és a harmonikus érzések
Mind a homályba merülnek,
Ha nem járja át őket tiszta tartalom.
A lüktető lényből őszintén visszhangzik a szív mélyéből áradó nyugalom.
Találj tiszta folyam-forrást a közeledésben,
Úgy, hogy önbizalom járjon át a szeretet növekedésében.
Alakulása során e lényképződmény a létfolyam állapotába kerül.
Az emberi hangszál, mint a napfény, úgy libben a térben;
Igaz mozgásba, életre, akkor hevül,
Ha formára lel a lélegzetben.
Ez őszinte „küzdelem”, mindennel, még azzal is, ami elem az életben,
Az Őserő igaz „játéka” önmagában.
Így pendíti meg húrját a Világrend az emberi szférákban.
Az arteozófia lelkületképe
Tudatos és bölcs művészet-alkotás az arteozófia. Egyszerre művészetszemlélet, művészet megismerés és alkotó művészetállapot, amely a jelen pillanat ún. folyam-állapotában, az éteriségen keresztül, az érzelmi és értelmi lélek nemesítésével képes megmutatni az érzékfelettiséget a való világban. Segíthet megélni, valamint átélni az isteni harmóniát és egységet az ember lénységének étertestében. Az arteozófia egyértelműen az éteri világ felé kívánja fordítani a figyelmet, megmutatva a „benne” rejlő rejtett szellemi áramlatot, amely a művészet tiszta kifejező ereje által nemesedhet alkotássá. Olyan alkotó szubsztanciáról van tehát szó, amelyben rejtve őrzött hatásjelenség maga a lüktető istenség. Így hídként kíván megnyilvánulni az arteozófia mikro- és a makrokozmosz között.
Lényegében az arteozófia egy olyan életállapot, amelyben étertestünk tudatosan történő hatás-kifejeződésén van leginkább a hangsúly, valamennyi éteri megnyilvánulás teremtő erején, tehát a tudatos és nemes hatáskeltésen, amely képes a műalkotásokba áramoltatott valódi szellemiséget élővé alakítani az életszellem hatásmechanizmusának módbeliségével.
Az Arteozófia szerint közeledni, szemlélődni, élni, lüktetni, tartalmat és formát létrehozni, érezni, gondolkodni, cselekedni és alkotni annyit jelent, mint Isten lét-forrását megtalálni az éteri világ érzékfeletti rezdülésében, lüktető lélegzetében és mozdulatlanságában, és az így megéltek visszhangját segíteni beleáramolni az érzéki világba.
