Bogár Richárd emlékest
1. rész
Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam.
Minden alkotás mögött kell, hogy legyen egy történet, egy mese, egy tapasztalás vagy akár egy hangulat.
Emlékszem egy beszélgetésre, kamasz koromban történt, amikor a piacon találkoztam egy régi ismerősömmel.
Szóba elegyedtünk, beszélgettünk múltról, tervekről, általános dolgokról. Mivel rég nem láttuk egymást, bőven volt miről beszélni.
Egy harsány kijelentés
Amikor a zenére terelődött a szó harsányan kijelentette; ő nem érti, hogyan lehet címe és története egy szöveg nélküli instrumentális zenének. De hiszen a hangok, a hangszerek, a ritmusok, a dinamikai játékok mind mesélnek a hallgatónak a zene üzenetéről és mondanivalójáról – mondtam csodálkozva.
A címből már lehet következtetni arra, hogy miről mesélnek a dallamok, mi a történet.
Még sokáig beszélgettünk így, de az egészből számomra leginkább az maradt meg, hogy ő gyanakvással viszonyult a szöveg nélküli zenékhez.
Fontos, hogy hűek maradjunk az instrumentális zene mögött megbúvó történethez.
A tánc mesél a történetről
Egy balett megírásához komoly elhatározás kell, mert a zene mellett a tánc mesél a történetről. Minden színpadi képből a zenén keresztül mindenki annyit ért meg, amennyit be tud fogadni.
A képi világ absztrakciója többféle értelmet hordozhat, pont ezért minden hallgató néző úgy értelmezi, ahogy tudja. Talán mindenki egyformán, de mégis másképp.
A balett zene szerves része a tánc. A zene és a színpadon történő események talán ebben a műfajban kapcsolódnak leginkább egymáshoz.
Fred Astaire és Gene Kelly
Mikor témát, illetve történetet kerestem következő szimfonikus művem megírásához még nem tudtam, hogy a balett műfaj mellett fogok kikötni. Mindig is szenvedélyesen vonzódtam a tánc iránt.
Ámulattal figyeltem Fred Astaire és Gene Kelly mozdulatait, de ugyanakkora hatással volt rám Mikhail Baryshnikov és Rudolf Nureyev klasszikus világa is.
Gyermekkoromban gyűjtöttem a filmjeiket. Mesélt minden mozdulatuk. A zenében éltek és a testükkel beszéltek.
Már zeneszerzőként és zenetanárként dolgoztam, amikor feleségem megmutatta rég elhunyt édesapja egyik munkáját. Egy doboz mélyéről elővett egy VHS kazettát és megnéztünk egy koreográfiát Maurice Ravel Bolero című darabjára, amelyet a televízió 1978-ban rögzített.
Káprázatos volt. Mondanom sem kell, hogy magával ragadott az élmény. Tudtam, hogy a feleségem édesapja táncos és koreográfus volt, hiszen számtalanszor beszéltünk róla, de ennél és néhány régi fényképnél tovább nem jutottunk.
Alkotásairól
Elkezdtem utána járni az interneten hátha találok valamit alkotásairól, munkájáról vagy életéről. Meglepődve és döbbenettel vettem tudomásul, hogy néhány sort leszámítva nem találtam semmit.
Hónapokkal később a feleségem megmutatott egy kéziratot, melyet édesapja a saját életéről, a saját emlékeiből készített.
Életrajzi regénye
Számomra akkor derült csak ki, hogy Bogár Richárd élete utolsó napjaiban is életrajzi regényén dolgozott. Miután elolvastam, döbbentem álltam a felismerés előtt, hogy mekkora alkotó volt az édesapja.
Befejezni ugyan nem tudta saját könyvét, de jóformán lánya születéséig megírta és lejegyezte emlékeit.
Kincset találtam
Miután elolvastam úgy éreztem magam, mint aki kincset ásott elő. Fantasztikus történetre, bámulatos életútra, kortörténeti leírásra és sokszor szellemes humorra bukkantam a könyv elolvasásakor.
Szenvedélyes alkotó képe tárult elém, aki egy olyan világban tanulta és gyakorolta a tánc mesterségét, amikor még nem is volt a szó klasszikus értelmében mesterség.
Megújulás
Magasabb színvonalra emelte a színházak táncosainak technikai felkészültségét, megújította a táncbemutatók felépítését, leporolta az operett játszás kliséit és külön státuszra emelte a koreográfus szerepét.
Éreztem, hogy ezt a témát színpadra kell állítanom. A könyvben szereplő nevek alapján újra elkezdtem kutakodni a világhálón és újabb döbbenet ért. Bogár Richárd írása Napló címen fejezetenként közölve fénylett a monitoron a Magyar Táncművészeti Főiskola folyóiratának oldalán.
Örömmel vettük tudomásul, hogy mások is foglalkoznak műveivel, alkotásaival, filmjeivel, koreográfiáival és életével.
Internet nélkül
Bogár Richárd harmincegy éve távozott az élők sorából. Az ő idejében még nem volt internet, de alkotásai, szenvedélyes hozzáállása a tánc művészetéhez az éteren keresztül megtalálta az utat a közönséghez.
Vannak, akik cikkeket közölnek életéről, mások előadások, tanulmányok vagy szakdolgozatok céljából kutakodnak hagyatékában a Színháztörténeti Archívumban.
Elkészült a szimfonikus balett
A TV csatornák bizonyos időközönként sugározzák műveit, én pedig elkészítettem az életéről szóló szimfonikus balettet két felvonásban.
A balett vonósnégyes átiratát fogjuk bemutatni a Republic Quartet tolmácsolásában november 11-én 18 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán és házigazdaként mesélni fogok a művész életének fontosabb állomásairól, a darab megszületésének körülményeiről, a hangszerelés különlegességéről és az alkotás kulisszatitkairól.
Vonósnégyes
Aki szeretné megismerni Bogár Ricsi bámulatos karrierjének fontosabb állomásait és mellette szívesen hallgat klasszikus zenét, mindenképpen látogasson el a bemutatóra.
12 óra tánc
Az előadás apropójaként a koncertet követően 20 órakor levetítjük a 12 óra tánc című 1971-ben készült portréfilmet a híres koreográfus életéről.
2. rész
‘56-os szovjet turné magyar táncművészekkel
Minden táncos egyik vágyálma, hogy részt vehessen egy igazi külföldi turnén.
Felszállni a buszra, beülni az autóba vagy várakozni a többiekkel egy pályaudvaron, izgatottan készülődni, csomagolni, beszélgetni a kollégákkal az út izgalmáról, szemlélni a tájat és magukba szívni minden új élményt.
Egy turné természetesen nem csak jó dolgok sorozata.
Olykor fárasztó az utazás és nyűgösek vagyunk a sok várakozástól, de a rengeteg élmény és tapasztalás, ami egy külföldi út során érhet bennünket, kárpótolhat minden kellemetlenségért.
Turné egy háborús időszakban
Egy ilyen turné megszervezése nem könnyű feladat. Pláne, ha háborús időszakról beszélünk.
Nem csak időpontok és helyszínek egyeztetéséből áll, engedélyekre is szükség van.
Voltak olyan idők, amikor ezek a dolgok sokkal nehezebben működtek, mint manapság. Nem lehetett csak úgy gondolni egyet és elhagyni az országot.
Ricsi első külföldi turnéja a magyar történelem egyik legsötétebb időszakára esett. Arra az időszakra, amikor minden bizonytalan volt. Jelen, múlt és jövő egyaránt.
Irány keletre
A táncosként is hihetetlen sikereket megélt alkotó 1956 májusában indult először turnéra a Szovjetunióba és káprázatos sikereket tudott megélni külföldön is egy olyan korban, amikor borzalmak sorozata sújtotta hazánkat.
Hihetetlen kontraszt egy sötét időből; siker és borzalom. Kortörténeti beszámolója hiteles képet alkot erről a sötét időszakról.
Arról a korszakról, amellyel kapcsolatban mindig negatív események sorozatát halljuk, látjuk vagy olvassuk. 1956-nak tudjuk, ismerjük és talán még most is érezzük hatását a levegőben.
Az utazás izgalmai
Természetesen nem áll szándékomban megkérdőjelezni a korszak sötét mivoltát, de meglepő számomra Bogár Richárd naplójában olyan sorokat olvasni, amelyek mögött, a turné szemszögéből nézve, nem csak a kor árnyoldalait olvashatjuk ki, hanem megismerhetjük egy utazás izgalmait.
Képzeljük csak el, milyen lehetett az ötvenes évek második felében televíziós készülékkel, hűtőgéppel és mosógéppel hazatérni a Szovjetúnióból úgy, hogy Magyarországon még alig volt TV adás.
Amikor egy-egy adás alkalmával csapatostul özönlenek át a ház lakói, hogy kicsit megízleljék a tévézés élményét.
Részlet Bogár Richárd életrajzi regényéből
„Ez az első szerződés, úgy éreztem, kiemel a szakmai illegalitásból. Mindenféleképpen elismerés, hogy a szovjet színházi szakemberek, akiknek a táncművészet iránti fogékonyságuk és jártasságuk világszerte közismert, minket választottak ki a turnéra egyetlen táncospárként.
A turné egyébként egy magyar esztrád együttes vendégszereplése volt a Szovjetunió három nagy városában: Moszkva, Leningrád és Lettország fővárosa, Riga útvonalán.
Alfonzó, Rodolfó a turné tagjai
A Magyar Rádió tánczenekara néhány zenésszel kiegészítve a szimfonikus zenekarból, Zsoldos Imre vezényletével kísérte a műsort, amelyben Gencsy Sári, Hollós Ilona, Máthé Jolán, Záray–Vámosi énekkettős, Alfonzó, Rodolfó, Pataky fejszámoló, Harsányi együttes, mi, a Pécsi Gizi–Bogár Richárd táncművészek és még mások szerepeltünk.
Magyar táncos a Szovjetúnióban
Abban az időben még nem nagyon járt külföldi együttes a Szovjetunióban, előttünk az Operettszínház Csárdáskirálynője vendégszerepelt óriási sikerrel, majd egy lengyel és dán esztrád együttes után mi jöttünk.
Már elutazásunk előtt nagy hírverés előzte meg a turnét úgy magyar, mint szovjet részről.
A műsort nagyon precízen és komolyan bepróbáltuk. Májusban, 1956-ban egy vasárnap éjjel 0 óra 5 perckor gördült ki velünk a vonat a Keleti pályaudvarról. Sajnos a pontos dátumot, a napot nem tudtam megállapítani, a fentieket is egy régi újságcikkből írtam ki, ahol nem volt keltezés.”
Egy tanulság
Bogár Richárd élete sikerek, kudarcok, megpróbáltatások és szakmai kihívások sorozata. Élete csupa tanulság, mese és történet. Egy komoly esettanulmány. Alázatos hozzáállása a tánchoz és kapcsolata a színházzal példaértékű. Példaértékű azért, mert munkássága során nem veszítette el a kapcsolatot a művészettel, a művészies szemlélettel.
Élettörténet
Ez az élettörténet mindenkihez szól, mert mindenki találhat benne személyre szóló csemegét.
Naplója tele van csupa megemlékezéssel, nosztalgiával, a nagy elődök iránti hűséggel, szimpátiával, kedvességgel és nem utolsósorban tisztelettel.
Portréfilm
Még életében portéfilm készült munkájáról 12 óra tánc címen.
A filmet november 11-én este 20 órakor mutatjuk be a Csillaghegyi Közösségi Ház művész mozijában.
Józsa Tamás zeneszerző két felvonásos balettet komponált életéről, melynek vonósnégyes átirata a Republic Quartet tolmácsolásában lehet meghallgatni a mozi levetítése előtt 18 órai kezdéssel.
Beszélgetés a kulisszatitkokról
Az est folyamán Bogár Richárd táncossá válásának rögös útjáról, életének fontosabb pillanatairól, a turnék forgatagáról, a fantasztikus koreográfiák megszületéséről és az életéről készült balett kulisszatitkairól fogunk beszélgetni. Az előadás házigazdája Józsa Tamás.
3. rész
A szenvedélyes táncoláshoz szenvedélyes gyakorlás szükséges
Nehéz elképzelned egy olyan világot, amikor még nem éltél, amiben még nem éltél.
Az internet előtti világ
Abba is nehéz belegondolnod, hogy voltak olyan idők, amikor például nem volt internet. Egy olyan világháló, ahol szinte mindent és mindenkit meg lehet találni.
Hogy voltak olyan idők, amikor még szalagos magnót és bakelit lemezeket hallgattak az emberek. Amikor nem volt még televízió, vagy amikor még csak a moziban találkozhattál filmekkel.
Az életkörülmények hatása
Minden alkotó, legyen az író, festő, szobrász, zenész vagy táncos teljesen más képességeket alakít vagy fejleszt ki magában az életkörülmények hatására.
Ez a hatás, nevezzük befolyásnak, kihat az alkotás minőségére és kifejezőerejére. Talán még utóéletére is.
44-szer
Bogár Richárd táncművész naplójában arról mesél, hogy barátjával hogyan tanultak táncmozdulatokat Fred Astaire filmekből és hogyan könyörögték be magukat 44-szer ugyan arra a mozira és csak arra a jelenetre, ahol a tánc kezdődött, majd utána rögtön siettek a mozi WC-jébe kigyakorolni a vásznon látottakat.
Ezek nagyon tanulságos esetek és példamutató értékűek.
A YouTube nélkül
Próbáld csak meg elképzelni a világot a YouTube nélkül.
Próbálj elképzelni egy olyan világot, amikor nagyobb figyelemmel és koncentrációval vagy kénytelen tanulni, mert a körülmények arra kényszerítenek.
Ricsi esete példaértékű.
Részlet Bogár Richárd életrajzi regényéből
„Most már naponta együtt jártunk moziba is, kizárólag táncos filmeket, Fred Astaire és az akkor feltűnt Gene Kelly filmeket néztünk.
Egy filmet általában 15-20-szor megnéztünk. De volt olyan, mint például a „Broadway Melody 1940”, ahol Fred Astaire, Eleanor Powellal és George Murphyvel táncolt, amit 44-szer láttunk.
Tanulságos
Sok esetben, ha bizonyos tánckombinációt meg akartunk tanulni és sehogy sem tudtunk rájönni, hogy hogyan csinálják, szinte lehunyt szemmel néztük a filmet addig a pontig, amíg a zene nem figyelmeztetett, hogy most mindjárt az a rész következik.
Tanulj meg tanulni
Akkor kinyitottuk a szemünket és megpróbáltuk magunkban rögzíteni a látottakat, aztán a kezünkkel eltakartuk a szemünket, hogy a következő táncfigurák ne zavarják össze bennünk a már rögzített mozdulatokat és előadás közben sűrű bocsánatkérések közepette kioldaloztunk a széksorokból és mentünk az iskolába, de sok esetben a mozi toalettjébe, hogy megpróbáljuk ott kigyakorolni a figurákat.
Persze a következő előadásra a jegy már a zsebünkben volt.”
És megalkotta saját magát
Ő így alkotta meg saját magát.
Szorgalmas és kitartó energiával figyelt, tanult, gyakorolt és alkotott.
Amikor figyelt, akkor nem kalandoztak el a gondolatai, mert a körülmények sem engedték, hogy elkalandozhassanak.
Nem fecsérelte az idejét
Nem volt lehetősége tovább kattintani a következő videóra, amit a program felajánl, mondván, hogy ez érdekelheti őt, hogy órákat fecséreljen az életéből feleslegesen a monitor előtt.
A mai világban, a YouTube világában lehet, hogy lelkes rajongó és kitartó youtuber vált volna belőle, de így nem alkothatta volna meg saját magát és saját művészetét, vagy legalábbis nem ilyen szinten.
Lerajzolta a tánc mozdulatait
Olyan koreográfus vált belőle, aki lerajzolta és leírta a tánc mozdulatait, amit először a fejében rakott össze. Mert a körülmények arra „kényszerítették”.
Egy ötlet
Természetesen ne gondoljuk, hogy a mi életünk könnyebb, mert sokkal nagyobb a befolyás és a kísértés, de a számítógépet ki lehet kapcsolni.
Ez csak a mi döntésünk. Próbáld meg néha kikapcsolni a gépet és próbálj meg te is figyelni és koncentrálni egyszerre egy dologra.
Hidd el, hogy előbb vagy utóbb nálad is elkezdenek majd működni azok az érzékek, amik tompulnak a képernyő bűvölése közben.
Találj egyensúlyt
Talán nehezebb, de meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a mai világban is.
Bogár Richárd életéről Józsa Tamás zeneszerző készített két felvonásos szimfonikus balettet.
A balett vonósnégyes átiratát a Republic Quartet mutatja be november 11-én 18 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán.
Díjak
A Liszt Ferenc díjas Érdemes művész életéről 1971-ben készült 12 óra tánc című portréfilmet a koncertet követően 20 órakor vetítjük le.
Tanulási formák és lehetőségek
Józsa Tamás az est házigazdájaként beszélni fog a balett megszületésének körülményeiről, valamint a régi és a jelen kor tanulási lehetőségeiről, valamint Bogár Richárdhoz fűződő kapcsolatáról.
Elsősorban azoknak az érdeklődőknek ajánlom ezt a programot, akik érdekes és tanulságos történetekre és új inspirációra vágynak.
4. rész
A nagy nyugati musicalek magyar színpadra állítása
A színház világa olyan környezet, amit erősen áthat a kreativitás. Zene, tánc, szórakoztatás, ének és színjátszás olykor mind egyszerre jelennek meg a színpadon és keltik életre az alkotók gondolatait, terveit vagy álmait.
A nagy álmok megvalósításához azonban többre van szükség, mint reggel időben felkelni, sokat gyakorolni vagy néha kimozdulni otthonról, hogy elintézzük ügyes-bajos dolgainkat.
Szenvedély, szorgalom, akarat és kitartás
Az olyan kijelentések, hogy „csinálgatom”, „majd megnézem” vagy „igen, foglalkozom a dologgal” nem elegendőek a cél elérése érdekében.
Szenvedély, kitartó szorgalom és akarat nélkül talán nem is lehet álmokat megvalósítani. Ez életforma kérdése is.
Bogár Richárd élete már táncos korában összefonódott a színházzal és előadó művészettel. Koreográfusként pedig szinte a legközelebb került az önkifejezés világához.
Eredeti alkotások, táncbetétek, és egyedi koreográfiák kerültek ki a kezei alól, melyek meghatározó nyomot hagytak a színház történetében.
Egy álom
Példaértékű és alázatos hozzáállása a tánc művészetéhez mind előbbre vitték tervei megvalósításának útján.
Álma, hogy a nagy nyugati musicalek magyar színpadra kerülhessenek elképzelhetetlen vágynak tűnt egy olyan időszakban, amikor a vasfüggönynek nevezett „határvonalon” átjutni vagy akár a művészetet átjuttatni esélytelen próbálkozásnak tűnt.
Vámos Lászlóval a Tanár Úrral
Megismerkedése Vámos Lászlóval, az Operettszínház akkori főrendezőjével döntően meghatározta céljainak alakulását.
Kettejük álma összefonódott és az egymás iránti kölcsönös szakmai tisztelet és szimpátia elképesztő energiákat mozgósított bennük a közös munka során.
Táncolni, énekelni és színészkedni egyszerre
Arra törekedtek, hogy a színészi alakítások mellett táncolni és énekelni is egyaránt képesek legyenek a szereplők.
Ehhez természetesen külön próbákra és még több elhivatottságra volt szükség.
A West Side Story
A kreatív együttműködés és csapatmunka 1969-ben hozta meg az első közös nagy sikert, amikor színpadra állították a ma már klasszikusnak számító West Side Story musicalt.
Abban az időben olyan világot élt a színházi szakma, amikor elképzelhetetlen vállalkozásnak számított egy ilyen álom megvalósítása.
Siker, elszántság
Ők mégis hittek magukban, a sikerben és saját elszántságukban.
Kezeik közül olyan közös munkák kerültek még ki, mint a Hello Dolly, a Hegedűs a Háztetőn, Orfeusz az Alvilágban, A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak, a Bál a Savoyban és még sorolhatnánk.
Bogár Richárd életéről Józsa Tamás (Jt) zeneszerző készített két felvonásos szimfonikus balettet.
A balett vonósnégyes átiratát a Republik Quartet mutatja be november 11-én 18 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán.
Érdemes művész
A Liszt Ferenc díjas Érdemes művész életéről 1971-ben készült 12 óra tánc című portréfilmet 20 órakor vetítjük ugyan abban a teremben.
12 óra tánc, mozi
Józsa Tamás az est házigazdájaként beszélni fog a balett megszületésének körülményeiről, a régi és a jelen kor tanulási lehetőségeiről, valamint Bogár Richárdhoz fűződő kapcsolatáról.
Elsősorban azoknak az érdeklődőknek ajánlom ezt a programot, akik érdekes és tanulságos történetekre és új inspirációra vágynak.
5. Rész - Utóhang
Meghitt
Meghitt, barátságos, bensőséges és családias hangulatban telt november 11-én a Bogár Richárd életéről szóló emlékest a Csillaghegyi Közösség Házban. Nosztalgia, időutazás, szenvedély.
Ilyen és ehhez hasonló szavak, illetve gondolatok jutnak még eszembe az estéről.
Példaértékű munkásság
Bogár Richárd élete és munkássága példaértékű. A tánc, mint testbeszéd, mint vizuális színpadi művészet olyan mesélő erővel bír a művész minden alkotásában, ami szorosan összefonódik a zene ritmusával és dallamával.
Tánc és zene
Műveiben a táncos személye, karaktere, hozzáállása és szenvedélyessége, a koreográfus leleményessége, fantáziája és érzelmi gazdagsága, a zene ritmusossága, építkezése és dallamossága keltik életre az alkotás egészét. Tánc és zene egymásra támaszkodnak.
Alázat
A táncos-koreográfus munkásságáról készült 12 óra tánc című dokumentumfilm, mely karrierje csúcsán 1971-ben került filmszalagra, jól ábrázolja Bogár Richárd alázatos hozzáállását a tánc művészetéhez.
Portréfilm; 12 óra tánc
Az előadást követően levetített élettörténet ennyi idő távlatában is még mindig nagy hatással bírt a nézőkre.
Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam.
Balett koreográfiái, táncos előadásai és életrajzi regénye, melyet korai és hirtelen halála miatt nem tudott befejezni, személy szerint engem arra inspirált, hogy életéről két felvonásos szimfonikus balettet komponáljak Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam. címmel.
Miután megszületett az ötlet egy emlékest megszervezéséről, a Csillaghegyi Közösség Ház illetve a Csillag Mozi vezetőségével közösen kitűztünk egy dátumot a már említett 12 óra tánc című portréfilm levetítésére.
Az átirat
Arra gondoltam, hogy a film levetítését összeköthetnénk egy zenei előadással és beszélgetéssel az est során. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy a közösségi ház színpadára kamarazenei átiratot készítsek a szimfonikus balettről.
Ricsi vonósnégyes
Ritkán készül vonósnégyes átirat egy hatvan tagú szimfonikus zenekarra komponált balettről. A nagyszabású műveket általában akkord és szóló hangszerre szoktuk átdolgozni.
Gondoljunk bele abba, hogy az eredeti életrajzi balett mű körülbelül nyolcvan perc hosszúságú, két felvonásos alkotás.
A mű terjedelme
A vonósnégyes művek leggyakrabban kb. huszonöt-harminc perc terjedelműek.
Miután átdolgoztam a darabot és végigjátszottam magamban, úgy számoltam, hogy hozzávetőlegesen egy óra alatt játszható el teljes egészében.
Ez még ennek megfelelően is kétszer annyi, mint egy szokványos vonósnégyes terjedelme.
Figyelem és koncentráció
Tehát a mű nagyobb figyelmet és koncentrációt igényel mind az előadó és a hallgató részéről egyaránt.
Itt jön képbe a formáció tagjainak személyisége, illetve hozzáállása a darabhoz, hiszen nem mindenki vállalkozna egy ilyen feladatra.
A Republic Quartet
Már régóta dolgozom együtt Veér Csongorral, a Republic Quartet első hegedűsével, aki ismét nagy szeretettel és figyelemmel fordult a zenei anyag és elképzelés irányába.
Az zenei átiratot a megbeszélt időben eljutattam a formációnak és kezdetét vette a felkészülés.
Főpróba
Az előadás napján, mikor megérkeztem a helyszínre a kvartett tagjai már hangoltak. Mindenki gondosan kikészítette az összefűzött szólamkottáját és készen állt a főpróbára.
Izgalom, borzongás
Tulajdonképpen ekkor már csak átfutottuk a zenei anyagot, hogy a fontosabb részek felfrissüljenek, hiszen az előadást megelőző főpróbán már átbeszéltünk minden lényeges gondolatot. Izgalom, borzongás és koncentráció érződött a levegőben.
Egy kihívás
Minden zenész számára igazi kihívást jelent olyan darabot színpadra állítani, amely még soha semmilyen módon nem került bemutatásra.
Nincs kapaszkodó vagy kiindulási pont a kottán kívül, gondolok itt felvételre, hanem minden a szerző és az előadó „találkozásán” és egymásra hangolódásán múlik.
Gondolatok és érzések a hangjegyek mögött
A hangokat nem elég csak eljátszani, meg is kell tudni érteni a mögöttes gondolatokat, érzéseket és üzeneteket.
Ehhez sok együtt játszásra, illetve kvartett játékra, valamint szerzői konzultációra és instrukciókra van szükség a szóló gyakorlás és egyéni felkészülés mellett.
Egy bensőséges hangulat
Egy merész ötlettől vezérelve a koncert megkezdése előtt fél órával úgy döntöttünk, hogy a kvartett nem a színpadon, hanem a nézőtér szintjén, közvetlenül a nézők előtt fogja eljátszani a művet.
Nem gondoltam volna, hogy ez az ötlet ilyen bensőséges hangulatot eredményez.
A Republic Quartet szenvedélyesen és alázatosan nyúlt a balett vonósnégyes átiratához.
Hihetetlen pillanatok
A hatodik tételt játszotta a zenekar, amikor feltűnt, hogy egy barátom és tanítványom kislánya szokatlanul összehúzta magát a darab hallgatása közben.
Úgy tűnt, mintha halkan próbálna tüsszenteni.
Jól láttam, mert most is a terem végéből figyeltem az előadást, ahogy szoktam.
Mélyen megérintett
A koncert után nem sokkal a kislány odajött hozzám és átölelt. Emlékeim szerint csak annyit mondott, hogy nagyon szép volt.
Ez az élmény mélyen meghatott. Őszintén örültem, hogy így megérintette őt a zene és a zenekar előadásmódja.
Odalépett hozzám
Szintén nagy élmény volt a számomra, amikor a film levetítése előtt a szünetben odalépett hozzám egy idős nyugdíjas néni és elmesélte, hogy nagy rajongója Bogár Richárd munkásságának és véleménye szerint az elhangzott zenemű méltó megemlékezés a híres koreográfusról.
Ez a beszélgetés számomra olyan volt, mint egy időutazás. Mintha vissza vitt volna magával egy picit az ő múltjába.
Varázslatos idők és egy tanítás
A hölgy szeme csillogott a régmúlt idők varázsától. Attól a varázstól, amit a mai felnövekvő generáció sajnos nem tud vagy nem akar megélni és tudomásul venni.
Pedig az igazi tanító az élet maga.
És az élet bennünk van emberekben, és talán egy picit jobban oda kellene figyelnünk magunkra, egymásra és a személyes kapcsolatokra.
Videók az estről
Akik lemaradtak az előadásról alább megtekinthetik a nyolc tételes zenei előadás részleteit, melyet heti rendszerességgel részekre bontva fogok megosztani a facebook-on (https://www.facebook.com/jozsatamas.zeneszerzo/) és szerzői (www.jozsatamas.hu) oldalamon.
Józsa Tamás zeneszerző - Ricsi vonósnégyes I. tétel (részletek) - Republic Quartet
1. Antonio Vivaldi emlékest
Plektrum Quartet - Vivaldi 340 éves (HUN)
1. Noche memorial de Antonio Vivaldi
2. Táncolok, mert élek, Élek, mert táncoltam megemlékezés Bogár Richárdról (HUN)
2017. november 11-én, szombaton 18 órától a Csillaghegyi Közösségi Házban
