Rólam

Életünk során egészen korán találkozhatunk a zenével. A zene már megszületésünk előtt átjárja testünk.

Körbevesz minket és puha takaróval ránk simul. Olyan érzéseket hordozhat magában, amik akár a messzi múltból érkezhetnek.

Nem emlékszünk azokra a dallamokra, amelyekkel életünk korai időszakában találkoztunk, de amikor később meghallunk egy zenei dallamot vagy egy akkordot, mégis sokszor érezzük úgy, hogy ismerjük, valahol, valamikor hallottuk már.

Nem tudom, hogy vajon a zenét meghatározó rezgések, illetve rezonanciák hozzák-e létre testünkben és lelkünkben ezt a hatást, ami belénk ivódik, de sokszor nosztalgikus élményként hat rám egy-egy ismeretlen dallam.

Arra a pillanatra viszont tisztán emlékszem, amikor a zene először megérintette a lelkemet. Valamilyen csoda folytán tudatosult bennem ez az élmény.

Egészen kicsi voltam, amikor Schubert Bb dúr trióját hallottam és valami megérintett. Nevezhetjük zenei hatásnak, katarzisnak vagy akárminek, én egészen egyszerűen csak melegséget éreztem. Olyan világ tárult elém akkor abban a pillanatban, ahová onnantól kezdve mindig jó volt visszatérni.

Ez a tudat, hogy létezik egy menedék, ahová elvonulhatok, biztonsággal töltött el. Azóta is minden zenében ezt a melegséget keresem.



Mikor nagyobbacska lettem, elkezdtem figyelni az elém tárult zenei világot. Figyeltem és tanulmányoztam a hangulatát, a ritmusait, a nyelvezetét, a zenei kifejezés különböző formáit.

Elkezdtem közelebbről megismerkedni a hangszerekkel, az énekhanggal és arra jöttem rá, hogy ebben a világban egy nyelvet beszélnek; a ZENE nyelvét. Kezdtem megérteni, hogy a zene elsősorban ritmus. Egy olyan lendület a zene hullámain, amire akár “fel lehet feküdni”.

Ez a lendület ragad minket magával és szakítja ki a zenehallgatót a hétköznapi életéből. A dallam pedig a gondolat, ami a mondanivalót, a nosztalgiát hordozza magában. Úgy érzem az akkordok a takaró, ami ránk simul vagy a víz, ami körbevesz; egyértelműen az a része a zenének, ami közvetlenül a lelkünkre hat és hangulat meghatározó ereje van. Lehet szomorú, vidám, feszült, nyugodt. Minden, ami élő, de soha nem egyfajta.

Mint ahogyan életünk sem csak a boldogságról vagy szomorúságról szól, a zene sem szólhat csak egy valamilyen lelkiállapotról, mert akkor nincs benne egyensúly.

A zeneelmélet, mint a zene nyelvének helyességéért felelős tudomány nélkülözhetetlen, hogy rendet teremtsünk, illetve rendet tartsunk a zenei önkifejezés során. De mindenképpen vigyáznunk kell az egyensúlyra.

Ha túl sok a zeneelmélet és túlságosan megveti lábát a matematika tudománya a zene világában, akkor a zene elveszíti hatását, kibillen egyensúlyából és mindaz, amiért a zenét hallgatni szeretjük, megszűnik. Kiüresedik.

Munkám során törekszem az egyensúly felismerésére és megteremtésére.


Sobre mí - (Rólam) (ESP)


Durante nuestra vida podemos llegar a conocer la música muy temprano. La música penetra nuestro cuerpo antes de nacer.

Él nos rodea y nos cubre con una manta suave. Puede llevar sentimientos que vienen del lejano pasado.

No recordamos las melodías que conocimos en los primeros días de nuestra vida, pero cuando después escuchamos una melodía musical, o un acorde, sin embargo lo sentimos muchas veces que lo conocemos de algún lugar y ya lo habíamos escuchado alguna vez.

No sé si las vibraciones que determinan la música son, o si las resonancias crean este efecto en nuestro cuerpo y alma, lo que nos entra, pero a menudo actúa como una experiencia nostálgica para una melodía desconocida.

Pero recuerdo claramente el momento, cuando la música tocó mi alma por primera vez. Por algún milagro, me di cuenta de esta experiencia.

Era bastante pequeño cuando escuché el trío de Schubert en Bb major por primera vez, y me afectó algo. Podríamos llamarlo un efecto musical, catarsis o lo que sea, simplemente sentí calor. Había un mundo frente a mí en el momento en el que siempre era bueno regresar.

En ese momento se abrió un mundo frente a mí, a donde siempre era bueno regresar. Esta conciencia de la existencia de un refugio, donde puedo jubilarme, se ha llenado de seguridad. Desde entonces, estoy buscando este calor en cada música.

Cuando crecí, comencé a prestar atención al mundo de la música que se abrió frente amí. Observé y estudié el estado de ánimo, los ritmos, el lenguaje, las diferentes formas de expresión musical. 

Comencé a aprender más sobre instrumentos musicales, voces y me encontré con un idioma en este mundo; El lenguaje de la música. Empecé a entender que la música es ante todo un ritmo. Es un impulso en las olas de música, en cual incluso podemos "montarnos".

Este impulso nos lleva con si mismo, y saca al oyente de la vida cotidiana. La melodía es el pensamiento que lleva el mensaje, la nostalgia. Siento que los acordes son la manta o el agua que nos rodea. Es claramente parte de la música que afecta directamente a nuestra alma y tiene un poder decisivo. Puede ser triste, alegre, tensa, tranquila. Todo lo que está vivo, pero nunca una especie.

Como también nuestra vida tampoco se trata de la alegría o de la tristeza, la música tampoco puede tratarse solamente de un estado mental, porque según así no va tener equilibrio.

La teoría de la música, como la ciencia responsable de la corrección del lenguaje de la música, es indispensable para crear orden y mantener el orden en la autoexpresión musical.
Pero hay que tener cuidado con el equilibrio.

Si la teoría musical es demasiado y la ciencia de las matemáticas en el mundo de la música desprecia demasiado, la música pierde su efecto, supera su equilibrio y todo lo que amamos para escuchar música desaparece. Se pone vacía.

Durante mi trabajo me esfuerzo por reconocer y crear equilibrio.