12 óra tánc - Bogár Richárd Emlékest a CsKH-ban most szombaton 17 órától

 3. rész

A szenvedélyes táncoláshoz szenvedélyes gyakorlás szükséges

Megosztás

 

Nehéz elképzelned egy olyan világot, amikor még nem éltél, amiben még nem éltél.

Az internet előtti világ

Abba is nehéz belegondolnod, hogy voltak olyan idők, amikor például nem volt internet. Egy olyan világháló, ahol szinte mindent és mindenkit meg lehet találni.

Hogy voltak olyan idők, amikor még szalagos magnót és bakelit lemezeket hallgattak az emberek. Amikor nem volt még televízió, vagy amikor még csak a moziban találkozhattál filmekkel.

Az életkörülmények hatása

Minden alkotó, legyen az író, festő, szobrász, zenész vagy táncos teljesen más képességeket alakít vagy fejleszt ki magában az életkörülmények hatására.

Ez a hatás, nevezzük befolyásnak, kihat az alkotás minőségére és kifejezőerejére. Talán még utóéletére is.

44-szer

Bogár Richárd táncművész naplójában arról mesél, hogy barátjával hogyan tanultak táncmozdulatokat Fred Astaire filmekből, és hogyan könyörögték be magukat 44-szer ugyanarra a mozira, és csak arra a jelenetre, ahol a tánc kezdődött, majd utána rögtön siettek a mozi WC-jébe kigyakorolni a vásznon látottakat.

Ezek nagyon tanulságos esetek és példamutató értékűek.

A YouTube nélkül

Próbáld csak meg elképzelni a világot a YouTube nélkül.

Próbálj elképzelni egy olyan világot, amikor nagyobb figyelemmel és koncentrációval vagy kénytelen tanulni, mert a körülmények arra „kényszerítenek”. Amikor emberrel, élő hús-vér emberrel gyakorolsz, beszélgetsz, tanulsz, stb.

Ricsi esete példaértékű.

 

Részlet Bogár Richárd életrajzi regényéből

„Most már naponta együtt jártunk moziba is, kizárólag táncos filmeket, Fred Astaire és az akkor feltűnt Gene Kelly filmeket néztünk.

Egy filmet általában 15-20-szor megnéztünk. De volt olyan, mint például a „Broadway Melody 1940”, ahol Fred Astaire, Eleanor Powellal és George Murphyvel táncolt, amit 44-szer láttunk.

Tanulságos

Sok esetben, ha bizonyos tánckombinációt meg akartunk tanulni, és sehogysem tudtunk rájönni, hogy hogyan csinálják, szinte lehunyt szemmel néztük a filmet addig a pontig, amíg a zene nem figyelmeztetett, hogy most mindjárt az a rész következik.

Tanulj meg tanulni

Akkor kinyitottuk a szemünket, és megpróbáltuk magunkban rögzíteni a látottakat, aztán a kezünkkel eltakartuk a szemünket, hogy a következő táncfigurák ne zavarják össze bennünk a már rögzített mozdulatokat, és előadás közben sűrű bocsánatkérések közepette kioldaloztunk a széksorokból, és mentünk az iskolába, de sok esetben a mozi toalettjébe, hogy megpróbáljuk ott kigyakorolni a figurákat.

Persze a következő előadásra a jegy már a zsebünkben volt.”

Megosztás

És megalkotta saját magát

Ő így alkotta meg saját magát.

Szorgalmas és kitartó energiával figyelt, tanult, gyakorolt és alkotott.

Amikor figyelt, akkor nem kalandoztak el a gondolatai, mert a körülmények sem engedték, hogy elkalandozhassanak.

Nem fecsérelte az idejét

Nem volt lehetősége továbbkattintani a következő videóra, amit a program felajánl, mondván, hogy ez érdekelheti őt, hogy órákat fecséreljen az életéből, feleslegesen, a monitor előtt.

A mai világban, a YouTube világában lehet, hogy lelkes rajongó és kitartó youtuber vált volna belőle, de így nem alkothatta volna meg saját magát és saját művészetét, vagy legalábbis nem ilyen szinten.

Lerajzolta a tánc mozdulatait

Olyan koreográfus vált belőle, aki lerajzolta és leírta a táncmozdulatait, amit először a „fejében” rakott össze. Mert a körülmények arra „kényszerítették”.

Egy ötlet

Természetesen ne gondoljuk, hogy a mi életünk könnyebb, mert sokkal nagyobb a befolyás és a kísértés; a számítógépet ki lehet kapcsolni.

Ez csak a mi döntésünk. Próbáld meg néha kikapcsolni a gépet, és próbálj meg te is figyelni és koncentrálni egyszerre egy dologra.

Hidd el, hogy előbb vagy utóbb nálad is elkezdenek majd működni azok az érzékek, a kreativitás-alkotó-érzékek, amik tompulnak a képernyő bűvölése közben.

Találj egyensúlyt

Talán nehezebb, de meg kell találnunk az egészséges egyensúlyt a mai világban is.

Bogár Richárd életéről Józsa Tamás zeneszerző készített két felvonásos szimfonikus balettet.

A balett vonósnégyes átiratát a Republic Quartet mutatja be október 26-án 17 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán.

Díjak

A Liszt Ferenc díjas Érdemes művész életéről 1971-ben készült 12 óra tánc című portréfilmet a koncertet követően 18 órakor vetítjük le.

Tanulási formák és lehetőségek

Józsa Tamás az est házigazdájaként beszélni fog a balett megszületésének körülményeiről, valamint a régi és a jelenkor tanulási lehetőségeiről, valamint Bogár Richárdhoz fűződő kapcsolatáról.

Elsősorban azoknak az érdeklődőknek ajánlom ezt a programot, akik érdekes és tanulságos történetekre, és új inspirációra vágynak.

12 óra tánc - Bogár Richárd emlékest a CsKH-ban

 2. rész - gondolatok, érzések és megélések az életúttal, az alkotással és az eseménnyel kapcsolatosan

                      Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam.

Ricsi vonósnégyes VII. tétel (részletek) Republic Quartet

Zeneszerző: Józsa Tamás (Jt)

‘56-os szovjet turné magyar táncművészekkel

Megosztás

 

Minden táncos egyik vágyálma, hogy részt vehessen egy igazi külföldi turnén.

Felszállni a buszra, beülni az autóba vagy várakozni a többiekkel egy pályaudvaron, izgatottan készülődni, csomagolni, beszélgetni a kollégákkal az út izgalmáról, szemlélni a tájat és magukba szívni minden új élményt.

Egy turné természetesen nem csak jó dolgok sorozata.

Olykor fárasztó az utazás, és nyűgösek vagyunk a sok várakozástól, de a rengeteg élmény és tapasztalás, ami egy külföldi út során érhet bennünket, kárpótolhat minden kellemetlenségért.

Turné egy háborús időszakban

Egy ilyen turné megszervezése nem könnyű feladat. Pláne, ha háborús időszakról beszélünk.

Nemcsak időpontok és helyszínek egyeztetéséből áll, engedélyekre is szükség van.

Voltak olyan idők, amikor ezek a dolgok sokkal nehezebben működtek, mint manapság. Nem lehetett csak úgy gondolni egyet és elhagyni az országot.

Ricsi első külföldi turnéja a magyar történelem egyik legsötétebb időszakára esett. Arra az időszakra, amikor minden bizonytalan volt. Jelen, múlt és jövő egyaránt.

Irány keletre

A táncosként is hihetetlen sikereket megélt alkotó 1956 májusában indult először turnéra a Szovjetunióba, és káprázatos sikereket tudott megélni külföldön is egy olyan korban, amikor borzalmak sorozata sújtotta hazánkat.

Hihetetlen kontraszt egy sötét időből; siker és borzalom. Kortörténeti beszámolója hiteles képet alkot erről a sötét időszakról.

Arról a korszakról, amellyel kapcsolatban mindig negatív események sorozatát halljuk, látjuk vagy olvassuk. 1956-nak tudjuk, ismerjük és talán még most is érezzük hatását a „levegőben”.

Az utazás izgalmai

Természetesen nem áll szándékomban megkérdőjelezni a korszak sötét mivoltát, de meglepő számomra Bogár Richárd naplójában olyan sorokat olvasni, amelyek mögött, a turné szemszögéből nézve, nemcsak a kor árnyoldalait olvashatjuk ki, hanem megismerhetjük egy utazás izgalmait.

Képzeljük csak el, milyen lehetett az ötvenes évek második felében televíziós készülékkel, hűtőgéppel és mosógéppel hazatérni a Szovjetunióból úgy, hogy Magyarországon még alig volt TV adás; amikor egy-egy TV adás alkalmával csapatostul özönlenek át a ház lakói, hogy kicsit megízleljék a tévézés élményét.

Megosztás

Részlet Bogár Richárd életrajzi regényéből

„Ez az első szerződés, úgy éreztem, kiemel a szakmai illegalitásból. Mindenféleképpen elismerés, hogy a szovjet színházi szakemberek, akiknek a táncművészet iránti fogékonyságuk és jártasságuk világszerte közismert, minket választottak ki a turnéra egyetlen táncospárként.

A turné egyébként egy magyar esztrád együttes vendégszereplése volt a Szovjetunió három nagy városában: Moszkva, Leningrád és Lettország fővárosa, Riga útvonalán.

Alfonzó, Rodolfó a turné tagjai

A Magyar Rádió tánczenekara néhány zenésszel kiegészítve a szimfonikus zenekarból, Zsoldos Imre vezényletével kísérte a műsort, amelyben Gencsy Sári, Hollós Ilona, Máthé Jolán, Záray–Vámosi énekkettős, Alfonzó, Rodolfó, Pataky fejszámoló, Harsányi együttes, mi, a Pécsi Gizi–Bogár Richárd táncművészek és még mások, szerepeltünk.

Magyar táncos a Szovjetúnióban

Abban az időben még nem nagyon járt külföldi együttes a Szovjetunióban, előttünk az Operettszínház Csárdáskirálynője vendégszerepelt óriási sikerrel, majd egy lengyel és dán esztrád együttes után mi jöttünk.

Már elutazásunk előtt nagy hírverés előzte meg a turnét úgy magyar, mint szovjet részről.

A műsort nagyon precízen és komolyan bepróbáltuk. Májusban, 1956-ban egy vasárnap éjjel 0 óra 5 perckor gördült ki velünk a vonat a Keleti pályaudvarról. Sajnos a pontos dátumot, a napot nem tudtam megállapítani, a fentieket is egy régi újságcikkből írtam ki, ahol nem volt keltezés.”

Egy tanulság

Bogár Richárd élete sikerek, kudarcok, megpróbáltatások és szakmai kihívások sorozata. Élete csupa tanulság, mese és történet. Egy komoly esettanulmány. Alázatos hozzáállása a tánchoz és kapcsolata a színházzal példaértékű. Példaértékű azért, mert munkássága során nem veszítette el a kapcsolatot a művészettel, a művészies szemlélettel.

Élettörténet

Ez az élettörténet mindenkihez szól, mert mindenki találhat benne személyre szóló csemegét.

Naplója tele van csupa megemlékezéssel, nosztalgiával, a nagy elődök iránti hűséggel, szimpátiával, kedvességgel és nem utolsósorban tisztelettel.

Portréfilm

Még életében portéfilm készült munkájáról 12 óra tánc címen.

A filmet október 26-án 17 órakor mutatjuk be a Csillaghegyi Közösségi Ház művész mozijában.

Józsa Tamás zeneszerző két felvonásos balettet komponált életéről, melynek vonósnégyes átirata a Republic Quartet tolmácsolásában lehet meghallgatni a mozi levetítése előtt.

Beszélgetés a kulisszatitkokról

Az est folyamán Bogár Richárd táncossá válásának rögös útjáról, életének fontosabb pillanatairól, a turnék forgatagáról, a fantasztikus koreográfiák megszületéséről és az életéről készült balett kulisszatitkairól fogunk beszélgetni. Az előadás házigazdája Józsa Tamás.

Megosztás

Tovább olvasom - Hangverseny archívum

Videók - Hangverseny archívum

12 óra tánc - Bogár Richárd emlékest a CsKH-ban

 

Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam.

Ricsi vonósnégyes VI. tétel (részletek) Republic Quartet

Zeneszerző: Józsa Tamás (Jt)

A program részletei

1. rész - gondolatok, érzések és megélések az életúttal, az alkotással és az eseménnyel kapcsolatosan

Megosztás

Minden alkotás mögött kell, hogy legyen egy történet, egy mese, egy tapasztalás vagy akár egy hangulat.

Emlékszem egy beszélgetésre, kamasz koromban történt, amikor a piacon találkoztam egy régi ismerősömmel.

Szóba elegyedtünk, beszélgettünk múltról, tervekről, általános dolgokról. Mivel rég nem láttuk egymást, bőven volt miről beszélni.

Egy harsány kijelentés

Amikor a zenére terelődött a szó harsányan kijelentette; ő nem érti, hogyan lehet címe és története egy szöveg nélküli instrumentális zenének. De hiszen a hangok, a hangszerek, a ritmusok, a dinamikai játékok mind-mind mesélnek a hallgatónak a zene üzenetéről és mondanivalójáról – mondtam csodálkozva.

A címből már lehet következtetni arra, hogy miről mesélnek a dallamok, mi a történet.

Még sokáig beszélgettünk így, de az egészből számomra leginkább az maradt meg, hogy ő gyanakvással viszonyult a szöveg nélküli zenékhez.

Fontos, hogy hűek maradjunk az instrumentális zene mögött megbúvó történethez.

A tánc mesél a történetről

Egy balett megírásához komoly elhatározás kell, mert a zene mellett a tánc mesél a történetről. Minden színpadi képből a zenén keresztül mindenki annyit ért meg, amennyit be tud fogadni.

A képi világ absztrakciója többféle értelmet hordozhat, pont ezért minden hallgató néző úgy értelmezi, ahogy tudja. Talán mindenki egyformán, de mégis másképp.

 

A balett zene szerves része a tánc. A zene és a színpadon történő események talán ebben a műfajban kapcsolódnak leginkább egymáshoz.

Fred Astaire és Gene Kelly

Mikor témát, illetve történetet kerestem következő szimfonikus művem megírásához még nem tudtam, hogy a balett műfaj mellett fogok kikötni. Mindig is szenvedélyesen vonzódtam a tánc iránt.

Ámulattal figyeltem Fred Astaire és Gene Kelly mozdulatait, de ugyanakkora hatással volt rám Mikhail Baryshnikov és Rudolf Nureyev klasszikus világa is.

Gyermekkoromban gyűjtöttem a filmjeiket. Mesélt minden mozdulatuk. A zenében éltek és a testükkel beszéltek.

Megosztás

Már zeneszerzőként és zenetanárként dolgoztam, amikor feleségem megmutatta rég elhunyt édesapja egyik munkáját. Egy doboz mélyéről elővett egy VHS kazettát, és megnéztünk egy koreográfiát Maurice Ravel Bolero című darabjára, amelyet a televízió 1978-ban rögzített.

Káprázatos volt. Mondanom sem kell, hogy magával ragadott az élmény. Tudtam, hogy a feleségem édesapja táncos és koreográfus volt, hiszen számtalanszor beszéltünk róla, de ennél és néhány régi fényképnél tovább nem jutottunk.

Alkotásairól

Elkezdtem utána járni az interneten hátha találok valamit alkotásairól, munkájáról vagy életéről. Meglepődve és döbbenettel vettem tudomásul, hogy néhány sort leszámítva nem találtam semmit.

Hónapokkal később a feleségem megmutatott egy kéziratot, melyet édesapja a saját életéről, a saját emlékeiből készített.

Életrajzi regénye

Számomra akkor derült csak ki, hogy Bogár Richárd élete utolsó napjaiban is életrajzi regényén dolgozott. Miután elolvastam, döbbenten álltam a felismerés előtt, hogy mekkora alkotó volt az édesapja.

Befejezni ugyan nem tudta saját könyvét, de jóformán lánya születéséig megírta és lejegyezte emlékeit.

Kincset találtam

Miután elolvastam úgy éreztem magam, mint aki kincset ásott elő. Fantasztikus történetre, bámulatos életútra, kortörténeti leírásra és sokszor szellemes humorra bukkantam a könyv elolvasásakor.

Szenvedélyes alkotó képe tárult elém, aki egy olyan világban tanulta és gyakorolta a tánc mesterségét, amikor még nem is volt a szó klasszikus értelmében mesterség.

Megújulás

Magasabb színvonalra emelte a színházak táncosainak technikai felkészültségét, megújította a táncbemutatók felépítését, leporolta az operett játszás kliséit, és külön státuszra emelte a koreográfus szerepét.

Éreztem, hogy ezt a témát színpadra kell állítanom. A könyvben szereplő nevek, téma és tartalom alapján elkezdtem kutakodni a világban s a világhálón, és újabbnál újabb érdekességekre és felismerésekre jutottam. Bogár Richárd írása Napló címen fejezetenként közölve fénylett a monitoron a Magyar Táncművészeti Főiskola folyóiratának oldalán.

Örömmel vettük tudomásul, hogy mások is foglalkoznak műveivel, alkotásaival, filmjeivel, koreográfiáival és életével.

Internet nélkül

Bogár Richárd harmincnyolc éve távozott a földi élők sorából. Az ő idejében még nem volt internet, de alkotásai, szenvedélyes hozzáállása a tánc művészetéhez az éteren keresztül megtalálta az utat a közönséghez.

Vannak, akik cikkeket közölnek életéről, mások előadások, tanulmányok vagy szakdolgozatok céljából kutakodnak hagyatékában a Színháztörténeti Archívumban.

Elkészült a szimfonikus balett

A TV csatornák bizonyos időközönként sugározzák műveit, én pedig elkészítettem az életéről szóló szimfonikus balettet két felvonásban.

A balett vonósnégyes átiratát fogjuk bemutatni a Republic Quartet tolmácsolásában október 26-án 17 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán, és házigazdaként mesélek majd a művész életének fontosabb állomásairól, a darab megszületésének körülményeiről, a hangszerelés különlegességéről és az alkotás kulisszatitkairól.

Vonósnégyes

Aki szeretné megismerni Bogár Ricsi bámulatos karrierjének fontosabb állomásait, és mellette szívesen hallgat klasszikus zenét, mindenképpen látogasson el a bemutatóra.

12 óra tánc

Az előadás apropójaként a koncertet követően 18.30-kor levetítjük a 12 óra tánc című 1970-ben készült portréfilmet a híres koreográfus életéről. 

Megosztás

Tovább olvasom - Hangverseny archívum 

Videók - Hangverseny archívum