Bogár Richárd emlékest
Táncolok, mert élek. Élek, mert táncoltam.
1. rész - gondolatok, érzések és megélések az életúttal, az alkotással és az eseménnyel kapcsolatosan
Minden alkotás mögött kell, hogy legyen egy történet, egy mese, egy tapasztalás vagy akár egy hangulat.
Emlékszem egy beszélgetésre, kamasz koromban történt, amikor a piacon találkoztam egy régi ismerősömmel.
Szóba elegyedtünk, beszélgettünk múltról, tervekről, általános dolgokról. Mivel rég nem láttuk egymást, bőven volt miről beszélni.
Egy harsány kijelentés
Amikor a zenére terelődött a szó harsányan kijelentette; ő nem érti, hogyan lehet címe és története egy szöveg nélküli instrumentális zenének. De hiszen a hangok, a hangszerek, a ritmusok, a dinamikai játékok mind-mind mesélnek a hallgatónak a zene üzenetéről és mondanivalójáról – mondtam csodálkozva.
A címből már lehet következtetni arra, hogy miről mesélnek a dallamok, mi a történet.
Még sokáig beszélgettünk így, de az egészből számomra leginkább az maradt meg, hogy ő gyanakvással viszonyult a szöveg nélküli zenékhez.
Fontos, hogy hűek maradjunk az instrumentális zene mögött megbúvó történethez.
A tánc mesél a történetről
Egy balett megírásához komoly elhatározás kell, mert a zene mellett a tánc mesél a történetről. Minden színpadi képből a zenén keresztül mindenki annyit ért meg, amennyit be tud fogadni.
A képi világ absztrakciója többféle értelmet hordozhat, pont ezért minden hallgató néző úgy értelmezi, ahogy tudja. Talán mindenki egyformán, de mégis másképp.
A balett zene szerves része a tánc. A zene és a színpadon történő események talán ebben a műfajban kapcsolódnak leginkább egymáshoz.
Fred Astaire és Gene Kelly
Mikor témát, illetve történetet kerestem következő szimfonikus művem megírásához még nem tudtam, hogy a balett műfaj mellett fogok kikötni. Mindig is szenvedélyesen vonzódtam a tánc iránt.
Ámulattal figyeltem Fred Astaire és Gene Kelly mozdulatait, de ugyanakkora hatással volt rám Mikhail Baryshnikov és Rudolf Nureyev klasszikus világa is.
Gyermekkoromban gyűjtöttem a filmjeiket. Mesélt minden mozdulatuk. A zenében éltek és a testükkel beszéltek.
Már zeneszerzőként és zenetanárként dolgoztam, amikor feleségem megmutatta rég elhunyt édesapja egyik munkáját. Egy doboz mélyéről elővett egy VHS kazettát, és megnéztünk egy koreográfiát Maurice Ravel Bolero című darabjára, amelyet a televízió 1978-ban rögzített.
Káprázatos volt. Mondanom sem kell, hogy magával ragadott az élmény. Tudtam, hogy a feleségem édesapja táncos és koreográfus volt, hiszen számtalanszor beszéltünk róla, de ennél és néhány régi fényképnél tovább nem jutottunk.
Alkotásairól
Elkezdtem utána járni az interneten hátha találok valamit alkotásairól, munkájáról vagy életéről. Meglepődve és döbbenettel vettem tudomásul, hogy néhány sort leszámítva nem találtam semmit.
Hónapokkal később a feleségem megmutatott egy kéziratot, melyet édesapja a saját életéről, a saját emlékeiből készített.
Életrajzi regénye
Számomra akkor derült csak ki, hogy Bogár Richárd élete utolsó napjaiban is életrajzi regényén dolgozott. Miután elolvastam, döbbenten álltam a felismerés előtt, hogy mekkora alkotó volt az édesapja.
Befejezni ugyan nem tudta saját könyvét, de jóformán lánya születéséig megírta és lejegyezte emlékeit.
Kincset találtam
Miután elolvastam úgy éreztem magam, mint aki kincset ásott elő. Fantasztikus történetre, bámulatos életútra, kortörténeti leírásra és sokszor szellemes humorra bukkantam a könyv elolvasásakor.
Szenvedélyes alkotó képe tárult elém, aki egy olyan világban tanulta és gyakorolta a tánc mesterségét, amikor még nem is volt a szó klasszikus értelmében mesterség.
Megújulás
Magasabb színvonalra emelte a színházak táncosainak technikai felkészültségét, megújította a táncbemutatók felépítését, leporolta az operett játszás kliséit, és külön státuszra emelte a koreográfus szerepét.
Éreztem, hogy ezt a témát színpadra kell állítanom. A könyvben szereplő nevek, téma és tartalom alapján elkezdtem kutakodni a világban s a világhálón, és újabbnál újabb érdekességekre és felismerésekre jutottam. Bogár Richárd írása Napló címen fejezetenként közölve fénylett a monitoron a Magyar Táncművészeti Főiskola folyóiratának oldalán.
Örömmel vettük tudomásul, hogy mások is foglalkoznak műveivel, alkotásaival, filmjeivel, koreográfiáival és életével.
Internet nélkül
Bogár Richárd harmincnyolc éve távozott a földi élők sorából. Az ő idejében még nem volt internet, de alkotásai, szenvedélyes hozzáállása a tánc művészetéhez az éteren keresztül megtalálta az utat a közönséghez.
Vannak, akik cikkeket közölnek életéről, mások előadások, tanulmányok vagy szakdolgozatok céljából kutakodnak hagyatékában a Színháztörténeti Archívumban.
Elkészült a szimfonikus balett
A TV csatornák bizonyos időközönként sugározzák műveit, én pedig elkészítettem az életéről szóló szimfonikus balettet két felvonásban.
A balett vonósnégyes átiratát fogjuk bemutatni a Republic Quartet tolmácsolásában október 26-án 17 órakor a Csillaghegyi Közösségi Ház színpadán, és házigazdaként mesélek majd a művész életének fontosabb állomásairól, a darab megszületésének körülményeiről, a hangszerelés különlegességéről és az alkotás kulisszatitkairól.
Vonósnégyes
Aki szeretné megismerni Bogár Ricsi bámulatos karrierjének fontosabb állomásait, és mellette szívesen hallgat klasszikus zenét, mindenképpen látogasson el a bemutatóra.
12 óra tánc
Az előadás apropójaként a koncertet követően 18.30-kor levetítjük a 12 óra tánc című 1970-ben készült portréfilmet a híres koreográfus életéről.
Tovább olvasom - Hangverseny archívum
